Az esélyeinket mérlegelve úgy döntöttünk, hogy megvesszük a házat.
Mivel még egy autóhitelben is benne voltunk, igyekeztünk úgy pénzhez jutni, hogy azt is kiválthassuk. Felhívtam hát a pénzügyi befektetésekkel foglalkozó volt osztálytársam, aki azonnal meg is adta egy kolléganője számát, hogy tőle érdeklődjek hitelügyben.
Elindítottuk a hitelügyletet, majd vártunk. Karácsony táján Tamás némi foglalót kért, és kezdett türelmetlen lenni. Végül februárra kaptuk meg a pénzt, és vettük át a területet, teljes 340 m2-t.
Miután eldöntöttük, hogy megvásároljuk a telket, a fariplay szellemében felhívtuk bérbeadónkat, aki a férjem nagyon jó főiskolai haverja volt. A beszélgetés alkalmával kiderült, hogy kölcsönös a szándék, ő is akar mondani valamit. Amíg másnap este vártuk, azon tanakodtunk, hogy vajon most milyen nőt szedhetett össze, akit be akar mutatni. De egyedül érkezett.
Amíg vártuk a pizzát, nagy levegőt vettünk és bejelentettük neki, hogy 4 szép év után szeretnénk kköltözni a lakásból, úgy február tájékán. A válaszán eléggé meglepődtünk: rosszul tudjuk, ő szeretné, ha kiköltöznénk, mégpedig a 3 hónapleteltével, január elején. Reméli, hogy nem bánt meg vele, de az öccse eladja a lakását, és amíg felépül a házuk, addig nekik is kell valahol lakni.
Másnap nekivátam a lakáskeresésnek, és döbbentem állapítottam meg, hogy a mi albérletünknél a legkisebb is másfélszer drágább. Márpedig úgy éreztem, hogy a másfél szoba egyszerűen túl kicsi nekünk, ha fél évnél tovább akarunk lakni benne. Így letettem arról, hogy méret szerint keressek lakást, és elkezdtem böngészni a hírdetéseket az áruk szerint. Alig fél óra múlva a következő hírdetésre akadtam: Kiadó ház a XV. kerületben, állat hozható. A díj teljesen megfelelt az elképzeléseimnek, és gyorsan írtam is a leányzónak. Kiderült, hogy mi vagyunk az első jelentkező, így gyorsan el is mentünk megnézni délután a házat.
Ezzel le is zárult az átmeneti otthon keresése, mert úgy éreztem, hogy ettől jobb helyet nem is találhatnék az épp totyogó, a világot felfedezni kezdő gyereknek.
Azt hiszem, hogy ez az akció életünk egyik nagy szerencséje volt, hiszen András másnap szabadkozva hívott fel, hogy most beszélt az öccsével, aki azonnal eladta a lakását, és egy héten belül költözni akar.
Mivel még egy autóhitelben is benne voltunk, igyekeztünk úgy pénzhez jutni, hogy azt is kiválthassuk. Felhívtam hát a pénzügyi befektetésekkel foglalkozó volt osztálytársam, aki azonnal meg is adta egy kolléganője számát, hogy tőle érdeklődjek hitelügyben.
Elindítottuk a hitelügyletet, majd vártunk. Karácsony táján Tamás némi foglalót kért, és kezdett türelmetlen lenni. Végül februárra kaptuk meg a pénzt, és vettük át a területet, teljes 340 m2-t.
Miután eldöntöttük, hogy megvásároljuk a telket, a fariplay szellemében felhívtuk bérbeadónkat, aki a férjem nagyon jó főiskolai haverja volt. A beszélgetés alkalmával kiderült, hogy kölcsönös a szándék, ő is akar mondani valamit. Amíg másnap este vártuk, azon tanakodtunk, hogy vajon most milyen nőt szedhetett össze, akit be akar mutatni. De egyedül érkezett.
Amíg vártuk a pizzát, nagy levegőt vettünk és bejelentettük neki, hogy 4 szép év után szeretnénk kköltözni a lakásból, úgy február tájékán. A válaszán eléggé meglepődtünk: rosszul tudjuk, ő szeretné, ha kiköltöznénk, mégpedig a 3 hónapleteltével, január elején. Reméli, hogy nem bánt meg vele, de az öccse eladja a lakását, és amíg felépül a házuk, addig nekik is kell valahol lakni.
Másnap nekivátam a lakáskeresésnek, és döbbentem állapítottam meg, hogy a mi albérletünknél a legkisebb is másfélszer drágább. Márpedig úgy éreztem, hogy a másfél szoba egyszerűen túl kicsi nekünk, ha fél évnél tovább akarunk lakni benne. Így letettem arról, hogy méret szerint keressek lakást, és elkezdtem böngészni a hírdetéseket az áruk szerint. Alig fél óra múlva a következő hírdetésre akadtam: Kiadó ház a XV. kerületben, állat hozható. A díj teljesen megfelelt az elképzeléseimnek, és gyorsan írtam is a leányzónak. Kiderült, hogy mi vagyunk az első jelentkező, így gyorsan el is mentünk megnézni délután a házat.
Ezzel le is zárult az átmeneti otthon keresése, mert úgy éreztem, hogy ettől jobb helyet nem is találhatnék az épp totyogó, a világot felfedezni kezdő gyereknek.
Azt hiszem, hogy ez az akció életünk egyik nagy szerencséje volt, hiszen András másnap szabadkozva hívott fel, hogy most beszélt az öccsével, aki azonnal eladta a lakását, és egy héten belül költözni akar.
