A kisvakond háza

A várost, az összes ismerőst és minden lehetséges helyet végigtelefonálva rájöttem, hogy a legolcsóbb, ha visszahívjuk a kapuvári fuvarost, kifizetjük a targoncáját és ő viszi el hozzánk az anyagot.
Csütörtök reggelre beszéltük meg a találkozót. Csabi három nekifutásra ki is ért Zsámbékra, mivel most az autó őrült meg, és mutatott 130 fokos hűtővíz-hőmérsékletet. Hurrá, ez is hiányzott.
Előző délután a tüzépen reggel nyolcra ígérték a kéménytéglát, cementet, meszet és a homokot, míg a zsalu kb. 11-re volt ütemezve. Egy nap sikerül mindent lezavarni, utána már csak építeni kell, lelkendeztem.
Természetesen a gyerek ismét hét után kezdett el úgy aludni, mint akit agyonvágtak, így a kilences indulás helyett csak 11-re értem ki a házhoz. Addigra már túl voltak a targonca-defekt szerelésen...
Kb. fél perc tájékozódás után kezdett el habzani a szám, ugyanis az igen sok köbméternyi szemetet még nem szállították el, a "maradék" bontást, aminek egy hete készen kellett volna lennie, akkor kezdték, az udvar egy jó részét sitt borította, az anyag nem fért le sehová. Azt csak délután tudtam meg, hogy a Török még pofátlan is volt a sofőrrel, mert amikor az megkérte, hogy a targoncánál segítsenek ketten tartani a raklapot, akkor elküldte, hogy hozzon magának embert, ez nem az ő feladata.
Míg a zsalut és a téglát lepakolták, megérkeztek a szomszédok is, akik fel voltak háborodva, hogy körbe kellett autózniuk a tömböt "már megint" miattunk. Akkor tudtam meg, hogy pökhendi módon elküldött mindenkit a Török a francba, mikor szóltak, hogy nem kéne az egész utcát elállni.
A kb. 20 perces üvöltözés végén közöltem, hogy nekem szar és el nem végzett munkára semmi szükségem, mire ő mondta, hogy jó, akkor mennek. Szó szót követett, ő délre már otthon volt. Fél órával később már az előleget sem akarta visszaadni és elkezdett packázni, hogy majd ha akar, akkor találkozik velem. Hirtelen megszállt valami ismeretlen nyugalom, és ridegen közöltem vele, hogy nem is kell visszaadnia, mert a bíróság 15 napon belül végrehajtja rajta, ráadásul feljelentem csalásért. Mivel bt-je van, viszik az autót meg a házat a kalapács alá.
Tudtam, hogy ez csak félig igaz, például, ha kifizetetlen számláról van szó, de reméltem, bejön a blöff.
Csabiék a második kanyarért mentek Zsámbékra, én meg elbeszélgettem a szomszédokkal, akiktől megtudtam, hogy két házzal arrébb a hatalmas üres telket két éve bérbeadták nekik, mikor ők újíttatták fel a saját házukat. Gyorsan fel is hívták az ő töröküket, hogy ugyan jöjjön arra. Bár menet közben kiderült, hogy ő csak saját anyagból dolgozik, és az nálunk kissé kellemetlen, mert egy csomó minden megvan már, megállapodtunk, hogy kettő és három között érkezik.
Három előtt nem sokkal felébredt az autóban a gyerek, majd egész után öt perccel csalódottan elindultunk ebédelni.
Egész végig az forgott a fejemben, hogy a bérelt zsalu minden egyes nap csúszással további hat ezerrel növeli a kiadásokat, és még a főfalaink sincsenek meg. Dühös voltam és szomorú.
Fél öt körül, pár perccel azelőtt, hogy Csabiék megérkeztek volna, elállt az eső és halványan kisütött a nap. Kiderült, hogy az egész napos közlekedési káosz a városban lecsengeni látszik, és ekkor megszólalt a telefonom.
A Török felesége volt, aki legnagyobb meglepetésemre objektívan kezelte a dolgot, és megkérdezte, hogy mi az én verzióm a történtekről. 18 perc múlva ott tartottunk, hogy folytathatják a munkát azzal a kikötéssel, hogy az asszony (aki egyébként is a cég ügyvezetője) lesz a tárgyalófél az építkezésen.
Fél hétre értünk haza, egy havi fizetéssel szegényen, törődötten, és kicsit félve a holnaptól.