Az elmúlt két hét történései dióhéjban: nem sok jó.
Kezdem a jóval, mert az a rövidebb. Kijött a kéményseprő, megnézte a kéményt, és közölte, hogy ha nem kötünk rá péküzemet és házi krematóriumot, akkor nem kell bélelni, a 27*27-es kémény bőven elég lesz. Ennyi. Elértünk a szarhoz a palacsintában:
A múlt héten hétvégén apám és Csaabi kettesben szerelte a koszorú betonacélját, de bezsaluzni nem sikerült. Mikor megérkeztek, elkaptam egy megjegyzést, miszerint Csabi nem tett semmit, csak ő dolgozott egyedül. Kíváncsi lennék, milyen várzslattal került fel az anyag a födémre...
Most hétvégére lebeszélte a saját melósaival, hogy ketten heratektából megcsinálják bentmaradóra a zsalut. Először akkor vágtam magam hanyatt, mikor kiderült, hogy 71e lesz csak az anyag, plusz a drót, a csavar a talpgerendának, és akkor a betont még nem is számoltuk.
Tegnap aztán kiderült, hogy 3 nap alatt sem csinálták meg a zsalut, egyetlen pillér van bezsaluzva a 18-ból, meg a vízszintes részek. Ráadásul közvetlenül nem is lehet beleirányítani a pumpát, csak lapátolni lehet, mert szétnyomja a nyomás az egészet.
Még nem számoltam a bedolgozási költséget, de kezdett felsejleni előttem egy fekete felhő.
Aztán egyszercsak sűrű faszkalapozás ütötte meg a fülem fentről. Apám kezdett el üvölteni minősíthetetlen hangnemben Csabival, hogy ha ő nem verte volna a farkát két napig, hanem kijön dolgozni, akkor meglett volna az egész. Mikor felüvöltöttem neki, hogy állítsa le magát, elkezdett hőzöngeni, hogy ő most lejön és felken a falra.
Mivel két napja fájt a fogam, némi lázzal és fülgyulladással egybekötve (többek között ezért sem ment ki Csabi vasárnap, csak délután, mert vigyázott a gyerekre, szombaton meg egykor ért haza azzal, hogy minden OK), úgy voltam vele, hogy szarabbul már úgysem lehetek. Vicces lehetett, ahogy a 180 centi magas, 130 kilos ember üvöltött, hoy felken a falra, én meg álltam mozdulatlanul a 164 centimmel, hogy tegye, ha ez neki örömet okoz.
Ezután továbbüvöltözött, és kilyukadt arra, hogy az én férjem egy hernyó, aki nem csinál semmit, és... folytatni próbálta, de ezen a ponton felkértem a házunk elhagyására.
Csabi csodálatos nyugalommal nem tett semmit, egyszerűen ignorálta a kirohanást. Azóta mesélte, hogy ez alapvetően a "normális hangnem", ha én nem vagyok ott, úgyhogy ő megszokta.
Ma felhívtam szokásos mentőangyalom, Adriennt, és kérdeztem, tudnak-e mégiscsak segíteni a zsaluzásban. Hát, ezen a héten nem. Az áccsal már beszéltem, hogy csúszunk egy hetet, és reménykedek, hogy ennyiben maradok.
Közben érkeznek vissza a fatelepekről az ajánlatok. Vannak ugyan, akik 24 tonna alatt szóba sem akarnak állni velem, de egész jó ajánlatok is érkeztek. Egyelőre 520 - 770 e között kérnek, ugyanarra.
Remélem, holnap sikerül leakasztanom valahonnan egy felelős műszaki vezetőt is.
Kezdem a jóval, mert az a rövidebb. Kijött a kéményseprő, megnézte a kéményt, és közölte, hogy ha nem kötünk rá péküzemet és házi krematóriumot, akkor nem kell bélelni, a 27*27-es kémény bőven elég lesz. Ennyi. Elértünk a szarhoz a palacsintában:
A múlt héten hétvégén apám és Csaabi kettesben szerelte a koszorú betonacélját, de bezsaluzni nem sikerült. Mikor megérkeztek, elkaptam egy megjegyzést, miszerint Csabi nem tett semmit, csak ő dolgozott egyedül. Kíváncsi lennék, milyen várzslattal került fel az anyag a födémre...
Most hétvégére lebeszélte a saját melósaival, hogy ketten heratektából megcsinálják bentmaradóra a zsalut. Először akkor vágtam magam hanyatt, mikor kiderült, hogy 71e lesz csak az anyag, plusz a drót, a csavar a talpgerendának, és akkor a betont még nem is számoltuk.
Tegnap aztán kiderült, hogy 3 nap alatt sem csinálták meg a zsalut, egyetlen pillér van bezsaluzva a 18-ból, meg a vízszintes részek. Ráadásul közvetlenül nem is lehet beleirányítani a pumpát, csak lapátolni lehet, mert szétnyomja a nyomás az egészet.
Még nem számoltam a bedolgozási költséget, de kezdett felsejleni előttem egy fekete felhő.
Aztán egyszercsak sűrű faszkalapozás ütötte meg a fülem fentről. Apám kezdett el üvölteni minősíthetetlen hangnemben Csabival, hogy ha ő nem verte volna a farkát két napig, hanem kijön dolgozni, akkor meglett volna az egész. Mikor felüvöltöttem neki, hogy állítsa le magát, elkezdett hőzöngeni, hogy ő most lejön és felken a falra.
Mivel két napja fájt a fogam, némi lázzal és fülgyulladással egybekötve (többek között ezért sem ment ki Csabi vasárnap, csak délután, mert vigyázott a gyerekre, szombaton meg egykor ért haza azzal, hogy minden OK), úgy voltam vele, hogy szarabbul már úgysem lehetek. Vicces lehetett, ahogy a 180 centi magas, 130 kilos ember üvöltött, hoy felken a falra, én meg álltam mozdulatlanul a 164 centimmel, hogy tegye, ha ez neki örömet okoz.
Ezután továbbüvöltözött, és kilyukadt arra, hogy az én férjem egy hernyó, aki nem csinál semmit, és... folytatni próbálta, de ezen a ponton felkértem a házunk elhagyására.
Csabi csodálatos nyugalommal nem tett semmit, egyszerűen ignorálta a kirohanást. Azóta mesélte, hogy ez alapvetően a "normális hangnem", ha én nem vagyok ott, úgyhogy ő megszokta.
Ma felhívtam szokásos mentőangyalom, Adriennt, és kérdeztem, tudnak-e mégiscsak segíteni a zsaluzásban. Hát, ezen a héten nem. Az áccsal már beszéltem, hogy csúszunk egy hetet, és reménykedek, hogy ennyiben maradok.
Közben érkeznek vissza a fatelepekről az ajánlatok. Vannak ugyan, akik 24 tonna alatt szóba sem akarnak állni velem, de egész jó ajánlatok is érkeztek. Egyelőre 520 - 770 e között kérnek, ugyanarra.
Remélem, holnap sikerül leakasztanom valahonnan egy felelős műszaki vezetőt is.
