Nem tudom, honnan vettem, hogy ez a hét más lesz, mint a többi. Talán túl sok reklámot néztem, és elhittem, hogy ha megveszem azt a tusfürdőt, akkor innentől szép, kívánatos és 20 kiloval könnyebb leszek, és még a gondok is elkerülnek.
Nem. Kis családunk lelkesen folytatta előrehaladását a szopóágon, újabb és újabb mutatványokat tanulva.
Hétfő délelőttre szépen üresedett az udvar, a vasárnapi pihenő után mindenki dolgozott, mint a kisangyal. Meglett végre a hivatalos, nyomtatványboltban kapható építési naplónk is, gyorsan átvezettünk bele mindent, éljen a precizitás.
Minden könnyebb és nehéz témát sikerült konfliktusmentesen megbeszélni, bár kissé lehidaltam, mikor a Törökné mondta, hogy a zsaluzást inkább ejtenék, mert így is cinkesen lesznek kész. Magamhoz térve eszembe jutott, hogy a fuvaros említett egy olyat, aki szerinte 3 óra alatt röhögve bezsaluzza az egész födémet.
Bár ez ismét egy kapuvári fuvart jelentene, mégiscsak egyszerűbb és gyorsabb lenne, és szombat reggelre, mikor indul a vasalás, tuti készen lenne.
Felhívtuk a fuvarost, aki megadta az ács telefonszámát, aki egy visszahívást ígért. Helyette a főnöke hívott vissza, aki azonnal azzal indított, hogy én lennék-e annak a bizonyos embernek a lánya, aki dolgoztatott ővele, még fusimunkát is, aztán jó sokáig nem fizette ki. Kissé vörös fejjel igyekeztem tisztára mosni magam, hogy ez két külön cég, és pár perces győzködés után úgy tűnt, meg is nyugodott. Végképp akkor csillapodott le a hangja, mikor mondtam neki, hogy a helyszínen készpénzben fizetek.
Amúgy az ár sem volt rossz, a Török 160 ezrével szemben 1.200/m2 áron vállalta a munkát, de kizsaluzni már nem akarta újra elküldeni az embereit. Mivel addig van bőven időnk, nem is nagyon izgatott a téma első körben.
Kedd reggelre ígértem, hogy visszajelzek neki, mivel a Törökékkel még le kellett beszélni, hogy a falazást bizony alig két hamarabb, csütörtök reggelre be kell fejezni. Törökné dobott egy hátast este nyolckor, de mondta, hogy már elkezdett még egy kőművest beszervezni, hogy haladjanak. Fogcsikorgatva, de bevállalták a csütörtök reggelt.
Kitöltöttük az építési naplót, meghallgattam a Törökék panaszkodását, hogy a saját zsebre végzett sittszállítás elvitte minden tartalék pénzüket, és megbeszéltük, hogy ők is tetemes kárt okoztak. Egyébként ez a programpont minden nap szerves része a szociális kommunikációnknak.
Mikor Csabi délután előkerült a munkából, elvittük az autóját szervizbe, mert állandóan forralja a vizet. Jeleztem neki, hogy ha nagy a gáz, akkor inkább hazahozzuk és leállítjuk az autót addig, amíg megkapjuk a hitelt, mert most nincs rá pénz.
Négy órakor, mikor már szinte vége volt a napnak, megszólalt a telefonom. Meg kell, hogy mondjam, egyre kevésbé szeretem hallani. Sőt, néha egyenesen elkap a gyomorgörcs, hogy most vajon mi jön.
Nem csalt a megérzésem, az ács volt. Elmondta, hogy most hívták egy csütörtöki kiállványozásra, amit neki szerződés szerint meg kell csinálni.
Én már se mérges, se dühös nem voltam. Ezek az érzések már kezdenek kikopni belőlem. Helyette elfogott a szomorúság. Búbánatos hanggal megkérdeztem tőle, hogy mit tenne a helyemben. Meglepődött a kérdésen, majd azt ajánlotta, hogy forduljak ahhoz, akitől a zsaluanyagot béreltem. Jó ötlet!
20 perc múlva egy újabb szám volt a kezemben. A főnök itt is nő. Ez jó jel, gondoltam.
Bár ők a héten már nem terveztek dolgozni, úgy döntött a nő, hogy segítenek, és visszahívnak pár embert a szabadnapról, de legalábbis megoldják a dolgot. Másnap 10 órára beszéltünk meg találkozót náluk, az albérletünktől kb. 10 percnyire.
Ketten voltak, hozta a főnökét is. Kis, családias cégnek tűnnek, és a nőnek is van köze a műszaki dolgokhoz. Végül rábólintottak a melóra, de mikor benyögték a nettó 2.000-res négyzetméterenkénti munkadíjat, csendben leültem. A kizsaluzás már csak 800 lesz, vígasztaltak. Ettől nem lettem sokkal boldogabb, de el kellett fogadnom, mert még egy heti csúszás már 72 ezernyi kidobott pénzt jelent.
Utána még beszélgettünk egy kicsit, és körbeszaglásztuk egymást, mint a jó kutyák. Kiderült, hogy erdélyiek és erdélyi ácsokkal dolgoznak. Ennek nagyon örültem, mert a hegyi emberek nagyon jól értenek a fához.
Utána, mikor a Töröknével beszélgettem, kesernyés mosollyal mondta, hogy a nő amint belépett, nagyon csúnyán nézett rá. Azt mondta, hogy az a bizonyos tipikus pillantás volt, amivel őket illetni szokták.
Nem árultam el neki, hogy a nő az errefelé alaptalanul lenézett "románok" közül való. Úgy gondoltam, rendezzék egymás között.
Még korábban, mikor a Török volt a munkavezető, egyszer beszélgetés közben beszólt a kerítésen egy bádogos, hogy jó pénzért megcsinálja az ereszt. Leírhatatlan undorral az arcán csak annyit mondott a Török: román.
A hab a tortán, hogy a Török a román keveréknyelvet használó beások közül való :)
Elértünk a mai naphoz. Tegnap este befejezték a falazást, minden áthidaló bekerült. Reggel fél nyolckor már hívtak az ácsok, de bevallom, talán épp az engem kínzó allergiás roham miatt, csak második nekifutásra értettem, hogy mi az anyját akar a nullaszinttel.
Elmondtam neki, hogy alapvetően nem toszik egy öltést sem, hogy 2 centivel feljebb vagy lejjebb van a födém, nyugodtan induljon ki a falmagasságból.
Most Csabi kivitte az eheti munkabérét a törököknek, aztán délután még vissza kell mennünk, mert valamit akarnak az anyagbeszerzéssel az ácsok. Gondolom, annak az árát.
Előtte azért kifizetjük a másik autó 160ezres javítási költségét, mert hibajavítás közben úgy szétkapták, hogy összerakni is ennyi lenne majdnem, szerelés nélkül. Hálát adok, hogy anyósom tegnap engedélyezte a bankszámlája kifosztását.
Tegnap beszéltem a bankkal, végre megkapták az értékbecslést is. A költségvetésen javítanunk kell, meg még pár papírt aláírni. Ha minden megvan, akkor onnantól számítva kb. 3 hét után kapunk pénzt. Mivel a Törökné bevallotta, hogy nincs pénzük, és jól felülbecsülve a felső oromfallal még kb. 10 napi munkájuk lenne, megbeszéltük, hogy az általa kért 200e előleget most nem tudom odaadni. Helyette most tartjuk a leállást, mert így csak egyszer kell, és ha megvan az első részlet a banktól, utána lódulunk neki az egésznek.
Addig is veszünk egy lottószelvényt a hétvégére.
Nem. Kis családunk lelkesen folytatta előrehaladását a szopóágon, újabb és újabb mutatványokat tanulva.
Hétfő délelőttre szépen üresedett az udvar, a vasárnapi pihenő után mindenki dolgozott, mint a kisangyal. Meglett végre a hivatalos, nyomtatványboltban kapható építési naplónk is, gyorsan átvezettünk bele mindent, éljen a precizitás.
Minden könnyebb és nehéz témát sikerült konfliktusmentesen megbeszélni, bár kissé lehidaltam, mikor a Törökné mondta, hogy a zsaluzást inkább ejtenék, mert így is cinkesen lesznek kész. Magamhoz térve eszembe jutott, hogy a fuvaros említett egy olyat, aki szerinte 3 óra alatt röhögve bezsaluzza az egész födémet.
Bár ez ismét egy kapuvári fuvart jelentene, mégiscsak egyszerűbb és gyorsabb lenne, és szombat reggelre, mikor indul a vasalás, tuti készen lenne.
Felhívtuk a fuvarost, aki megadta az ács telefonszámát, aki egy visszahívást ígért. Helyette a főnöke hívott vissza, aki azonnal azzal indított, hogy én lennék-e annak a bizonyos embernek a lánya, aki dolgoztatott ővele, még fusimunkát is, aztán jó sokáig nem fizette ki. Kissé vörös fejjel igyekeztem tisztára mosni magam, hogy ez két külön cég, és pár perces győzködés után úgy tűnt, meg is nyugodott. Végképp akkor csillapodott le a hangja, mikor mondtam neki, hogy a helyszínen készpénzben fizetek.
Amúgy az ár sem volt rossz, a Török 160 ezrével szemben 1.200/m2 áron vállalta a munkát, de kizsaluzni már nem akarta újra elküldeni az embereit. Mivel addig van bőven időnk, nem is nagyon izgatott a téma első körben.
Kedd reggelre ígértem, hogy visszajelzek neki, mivel a Törökékkel még le kellett beszélni, hogy a falazást bizony alig két hamarabb, csütörtök reggelre be kell fejezni. Törökné dobott egy hátast este nyolckor, de mondta, hogy már elkezdett még egy kőművest beszervezni, hogy haladjanak. Fogcsikorgatva, de bevállalták a csütörtök reggelt.
Kedden
reggel a kisfiam maratoni alvást rendezett, így végül csak délben tudtam meggyőződni arról, hogy valóban halad a munka. Felhívtam az ácsot, megbeszéltük, hogy jöhetnek csütörtök reggel, merthogy minden más napjuk foglalt.Kitöltöttük az építési naplót, meghallgattam a Törökék panaszkodását, hogy a saját zsebre végzett sittszállítás elvitte minden tartalék pénzüket, és megbeszéltük, hogy ők is tetemes kárt okoztak. Egyébként ez a programpont minden nap szerves része a szociális kommunikációnknak.
Mikor Csabi délután előkerült a munkából, elvittük az autóját szervizbe, mert állandóan forralja a vizet. Jeleztem neki, hogy ha nagy a gáz, akkor inkább hazahozzuk és leállítjuk az autót addig, amíg megkapjuk a hitelt, mert most nincs rá pénz.
Négy órakor, mikor már szinte vége volt a napnak, megszólalt a telefonom. Meg kell, hogy mondjam, egyre kevésbé szeretem hallani. Sőt, néha egyenesen elkap a gyomorgörcs, hogy most vajon mi jön.
Nem csalt a megérzésem, az ács volt. Elmondta, hogy most hívták egy csütörtöki kiállványozásra, amit neki szerződés szerint meg kell csinálni.Én már se mérges, se dühös nem voltam. Ezek az érzések már kezdenek kikopni belőlem. Helyette elfogott a szomorúság. Búbánatos hanggal megkérdeztem tőle, hogy mit tenne a helyemben. Meglepődött a kérdésen, majd azt ajánlotta, hogy forduljak ahhoz, akitől a zsaluanyagot béreltem. Jó ötlet!
20 perc múlva egy újabb szám volt a kezemben. A főnök itt is nő. Ez jó jel, gondoltam.
Bár ők a héten már nem terveztek dolgozni, úgy döntött a nő, hogy segítenek, és visszahívnak pár embert a szabadnapról, de legalábbis megoldják a dolgot. Másnap 10 órára beszéltünk meg találkozót náluk, az albérletünktől kb. 10 percnyire.
A szerda
mozgalmasan kezdődött, a gyerek is végre időben kelt, nekem meg munkát kellett leadni. Telefonon jeleztem egy félórás késést a nő felé, de végül sikerült egész jó időben kiérnünk a házhoz.Ketten voltak, hozta a főnökét is. Kis, családias cégnek tűnnek, és a nőnek is van köze a műszaki dolgokhoz. Végül rábólintottak a melóra, de mikor benyögték a nettó 2.000-res négyzetméterenkénti munkadíjat, csendben leültem. A kizsaluzás már csak 800 lesz, vígasztaltak. Ettől nem lettem sokkal boldogabb, de el kellett fogadnom, mert még egy heti csúszás már 72 ezernyi kidobott pénzt jelent.
Utána még beszélgettünk egy kicsit, és körbeszaglásztuk egymást, mint a jó kutyák. Kiderült, hogy erdélyiek és erdélyi ácsokkal dolgoznak. Ennek nagyon örültem, mert a hegyi emberek nagyon jól értenek a fához.
Utána, mikor a Töröknével beszélgettem, kesernyés mosollyal mondta, hogy a nő amint belépett, nagyon csúnyán nézett rá. Azt mondta, hogy az a bizonyos tipikus pillantás volt, amivel őket illetni szokták.
Nem árultam el neki, hogy a nő az errefelé alaptalanul lenézett "románok" közül való. Úgy gondoltam, rendezzék egymás között.
Még korábban, mikor a Török volt a munkavezető, egyszer beszélgetés közben beszólt a kerítésen egy bádogos, hogy jó pénzért megcsinálja az ereszt. Leírhatatlan undorral az arcán csak annyit mondott a Török: román.
A hab a tortán, hogy a Török a román keveréknyelvet használó beások közül való :)
Csütörtök
Elértünk a mai naphoz. Tegnap este befejezték a falazást, minden áthidaló bekerült. Reggel fél nyolckor már hívtak az ácsok, de bevallom, talán épp az engem kínzó allergiás roham miatt, csak második nekifutásra értettem, hogy mi az anyját akar a nullaszinttel.
Elmondtam neki, hogy alapvetően nem toszik egy öltést sem, hogy 2 centivel feljebb vagy lejjebb van a födém, nyugodtan induljon ki a falmagasságból.
Most Csabi kivitte az eheti munkabérét a törököknek, aztán délután még vissza kell mennünk, mert valamit akarnak az anyagbeszerzéssel az ácsok. Gondolom, annak az árát.
Előtte azért kifizetjük a másik autó 160ezres javítási költségét, mert hibajavítás közben úgy szétkapták, hogy összerakni is ennyi lenne majdnem, szerelés nélkül. Hálát adok, hogy anyósom tegnap engedélyezte a bankszámlája kifosztását.
Tegnap beszéltem a bankkal, végre megkapták az értékbecslést is. A költségvetésen javítanunk kell, meg még pár papírt aláírni. Ha minden megvan, akkor onnantól számítva kb. 3 hét után kapunk pénzt. Mivel a Törökné bevallotta, hogy nincs pénzük, és jól felülbecsülve a felső oromfallal még kb. 10 napi munkájuk lenne, megbeszéltük, hogy az általa kért 200e előleget most nem tudom odaadni. Helyette most tartjuk a leállást, mert így csak egyszer kell, és ha megvan az első részlet a banktól, utána lódulunk neki az egésznek.
Addig is veszünk egy lottószelvényt a hétvégére.
