Tegnap megérkeztek az ácsok, elkezdték bezsaluzni a födémet. Fél nyolckor már hívtak, hogy a méretek nem egyeznek teljesen, de sebaj.
Az épíkezés előtt elmentünk a szervizbe, ahol apró jóhír volt, hogy nem 160, csupán 150 a javítási költség. Hurrá, menjünk ebédelni.
Mikor megérkeztünk, a bérelt telekre álltunk be, ahonnan a Török és csapata lelkesen hordta át egyenként a betonacélt.
Most volt először, hogy ténylegesen beléptem a házba. Borzongás fogott el, és teljesen elérzékenyültem, mikor éreztem, hogy valami tetőféleség van a fejem fölött. Kicsit házabb alakot öltött a nagy kupac téglánk. Sőt, az udvar is felszabadult, mert az egész zsaluanyagot bepakolták.
A melósok is kedves-rendes emberek, az egyik része erdélyi, a másik fele kárpátaljai. Úgy dolgoztak, mint a kisangyal. Mikor meghallották, hogy van közünk ahhoz a vidékhez, még barátságosabban néztek ránk. A művezető egy ötvenes fickó, hatalmas tűzjellel a nyakán. Köszönéskor kezet csókolt. Két év óta először elpirultam.
Szinte szakmabeliként kezeltek, jó volt, hogy nem kezdtem ismét a hülye liba szintjéről felküzdeni magam.
Megbeszéltük, hogy a hézagokat a fal és a zsalau között nem malterral öntjük ki, mert azt másnap kellene, a törökök meg nem jönnek, hanem veszek purhabot és kifújkáljuk.
A kapott 5 literes zsaluolaj eléggé kevéske, viszont mondták, hogy jó lesz az 1000 forintos  speciális olaj helyett a sima napraforgó is 250-ért. A felhordáshoz pedig ki kell vinni a permetezőt.
A holnapi vasszereléshez jön a Török két embere, és a Török is, meg Csabi egyik haverja. A villanyszerelő, Vendel bácsi - egy tünemény - holnap teszi be a gégecsövet, a vízszerelő meg hétfőn jön. Tegnap kint volt a betonszállítós fickó, aki egyébként az albérletnél szomszédunk, és megnézte, hogy a környező kábel-pókhálón keresztül hogyan tudja majd a pumix belógatni a csövet. Reméljük a legjobbakat...