Ma délutánra sikerült vibrátort szerezni, legnagyobb meglepetésemre egész normális a bérleti díj, napi 3e. A kaució viszont egy százas. Ettől enyhén szólva hanyattvágtam magam.
Tegnap este egyébként a szüleim egy óriási pirospontot érdemeltek ki. Elmondták, hogy ők a héten kapják meg a saját házukra a hitelt, s mivel nem lenne jó tető nélkül hagyni a házat, fedezetet adnak addig, amíg nem kapjuk meg mi a hitelünket. Fellélegeztem.
Délután elmentünk a Törökékhez beszélni a szerződésről, meg elmondani nekik a jó hírt, hogy jövő héttől mehet tovább a meló.
Persze azért nem akartuk az orrukra kötni, hogy kint vagyunk a szarból, csak szépen adagolni a híreket.
Aztán teljesen más irányt vettek a dolgok. A Török szemrebbenés nélkül közölte velem, hogy igen, voltak vasárnap dolgozni. Rákérdeztem, hogy a tetovált is ment-e velük, erre is igent mondott. Mondtam, hogy érdekes, mert miután vasárnap reggel nem vette fel senki a találkozási ponton, eljött hozzánk, és egész nap vasat szerelt. Erre a török elkezdett őrjöngeni, hogy ki van rúgva. A Töröknének meg kiszaladt a vér az arcából.
Röviden annyi történt utána, hogy felmondtam a szerződést, ezt rögzítettük az építési naplóban, és az előleg visszafizetését december 31-ig beszéltük meg. Azt hiszem, hogy ha mégis megkapjuk azt a 265e-t, akkor talált pénzként fogom kezelni...
A Törökné igazából csak hápogott, a kezéből pedig majd kiesett a toll, amíg aláírta az építési naplót. Később visszahívott, és elnézést kért. Mondta, hogy ahogy mi eljöttünk, összepakolta a gyereket, és elment a szüleihez. Ezerszer elnézést kért, és elmondta, hogy őt is átverte a Török, mert egész nap nem volt otthon, de azt nem tudja, hol volt.
Megértem és sajnálom őt. Azt hiszem, igazi barátság volt köztünk kialakulóban, és igazán nem tehet arról, hogy a férje egy tróger.
Minden esetre most itt állok. A múltkori kirúgáshoz képest minimalizáltuk a veszteségeinket, hiszen a zsalu áll és holnap folyik a beton. Egyelőre a legnagyobb gondom, hogy holnap ki fogja bevibrálni a betont, és a kémény köré kell még egy dobozt csinálni, mert a maradék 3 sor téglát természetesen nem tette fel ez a tróger.
Közben beindítottunk pár szálat kőműves és ács után. Kíváncsi vagyok, ez mennyibe fog kerülni...
Tegnap este egyébként a szüleim egy óriási pirospontot érdemeltek ki. Elmondták, hogy ők a héten kapják meg a saját házukra a hitelt, s mivel nem lenne jó tető nélkül hagyni a házat, fedezetet adnak addig, amíg nem kapjuk meg mi a hitelünket. Fellélegeztem.
Délután elmentünk a Törökékhez beszélni a szerződésről, meg elmondani nekik a jó hírt, hogy jövő héttől mehet tovább a meló.
Persze azért nem akartuk az orrukra kötni, hogy kint vagyunk a szarból, csak szépen adagolni a híreket.
Aztán teljesen más irányt vettek a dolgok. A Török szemrebbenés nélkül közölte velem, hogy igen, voltak vasárnap dolgozni. Rákérdeztem, hogy a tetovált is ment-e velük, erre is igent mondott. Mondtam, hogy érdekes, mert miután vasárnap reggel nem vette fel senki a találkozási ponton, eljött hozzánk, és egész nap vasat szerelt. Erre a török elkezdett őrjöngeni, hogy ki van rúgva. A Töröknének meg kiszaladt a vér az arcából.
Röviden annyi történt utána, hogy felmondtam a szerződést, ezt rögzítettük az építési naplóban, és az előleg visszafizetését december 31-ig beszéltük meg. Azt hiszem, hogy ha mégis megkapjuk azt a 265e-t, akkor talált pénzként fogom kezelni...
A Törökné igazából csak hápogott, a kezéből pedig majd kiesett a toll, amíg aláírta az építési naplót. Később visszahívott, és elnézést kért. Mondta, hogy ahogy mi eljöttünk, összepakolta a gyereket, és elment a szüleihez. Ezerszer elnézést kért, és elmondta, hogy őt is átverte a Török, mert egész nap nem volt otthon, de azt nem tudja, hol volt.
Megértem és sajnálom őt. Azt hiszem, igazi barátság volt köztünk kialakulóban, és igazán nem tehet arról, hogy a férje egy tróger.
Minden esetre most itt állok. A múltkori kirúgáshoz képest minimalizáltuk a veszteségeinket, hiszen a zsalu áll és holnap folyik a beton. Egyelőre a legnagyobb gondom, hogy holnap ki fogja bevibrálni a betont, és a kémény köré kell még egy dobozt csinálni, mert a maradék 3 sor téglát természetesen nem tette fel ez a tróger.
Közben beindítottunk pár szálat kőműves és ács után. Kíváncsi vagyok, ez mennyibe fog kerülni...
